2002. február 15-16-17. Téli portya:

Férfiak és nõk, avagy scouting just for boys???

Jól ismert vidék, nemrég látogatott ház, ahova újra és újra visszatérünk: Hetvehely.
A ház azonban soha nem látott tömeget fogadott ezen a hétvégén. Bár elsõ este „csak” 25-en voltunk, a második éjjel már 46 volt a létszám, ami sok nyári táboréval is vetekszik.
A FÉRFIAK és a NÕK már a „tábortûz”(=táborgyertya) körül összecsaptak, az elsõ komoly megmérettetés késõ éjjel, kora hajnalban várt ránk.

Péntek délután buszra szálltunk. Néhányan ugyan hiányoztak az állandó emberekbõl, mert több osztálykirándulás is erre a hétvégére volt kitûzve, de volt, aki így is a portyát választotta. Buszunkkal Almamellékig jutottunk, ahol átszálltunk a mindenki által megkedvelt kisvasútra. A szálláshely láttán majd lehidaltunk, ugyanis ilyen különleges jellemzõi voltak: új faházak, (külön fiúk és lányok), stabil ágyak, angol WC, melegvizes zuhanyzó…
A háztól nem messze még szuper játszóterünk is akadt. Kivételesen, szeretve tisztelt, (vagy tisztelve szeretett) csapatparancsnokunk is velünk tartott, és kegyetlenül átkutatta a fiúk házát „dugikajailag”. (Szerencsére ránk másnap került sor és fel voltunk rá készülve)
Aznap szokás szerint beköltözés, kis szabadprogram, esõ, tábortûz, - alvás, de nem túl sokáig. Ugyanis, kis idõ múlva kegyetlenül föl lettünk ébresztve, vadmalac, nyúl és egyéb ehetõ állatok vadászatára.
Szerencsére, hamar újra ágyba kerültünk. Csendes, szelíd ébresztésünk volt másnap reggel, ennek hatására a reggeli készülõdés kb. 15 percet vett igénybe. Reggeli után találós kérdésekért szimatszatyrot kaphattunk, majd csoportonként indultunk a túrára. A túra során állatok képeit és hozzájuk fûzött írást, meg pogácsát találtunk. Hozzá kell fûznöm, hogy egy csoport orvul állomásnak álcázta magát, így akarván elkobozni kiérdemelt pogácsáinkat!
Hazaérkezve jól bekajáltunk, aztán következett a megérdemelt és hosszú csendespihi, aztán méta és leveles a május (népi játék)…
Szokásos esti program, éjszaka lányok kenyérsütés, fiúknak vadles. Nincs semmi csodálatos benne, hogy reggel ismét lassan készülõdtünk…
Aztán indulni kellett. Utunk megállóin sokat frizbiztünk, de lassan haza kellett érni…
Sok jó élménnyel, vidámsággal és a csokiszaft fenséges ízével gazdagodva értünk haza.

604. sz. Szent Mór Cserkészcsapat, lányraj, Mákvirág õrs

-emlékek a levegõbõl, vízbõl és a föld hátáról nézve-

Hatalmas ünnepség kísérte a szertartást Magyarország ispánjai, méltóságai s a leendõ király alattvalói jelenlétében. Mindenki dicsõítette az új uralkodót, aki elhozta a keresztény vallást pogány népének. Ezt követõen a kifáradt harcosok nyugovóra tértek sátraikba, majd az elkövetkezendõ három napon programok sora várta a cserkészeket : Mindenki megtalálhatta a hozzá legközelebb álló foglalatosságot, hisz a kínálat színes volt, akárcsak a különféle vármegyéket képviselõ MET-es pólók. Egyesek atyáink foglalkozásait ûzték, s regõsprogramokon vettek részt, míg mások erejüket s tudásukat tették próbára. A szerencsésebbek madártávlatból vizsgálhatták a helyszínt, voltak akik Esztergom városával ismerkedtek, míg mások az evezés szépségeibe kóstolhattak bele. Senki nem unatkozott e sûrû programbeosztás mellett, s a mindennapokat a királyi család bõvülése, leányrablás, megtorlássorozat, halálhír és temetési szertartás tették színesebbé. A testileg-szellemileg kimerült szabad harcosokat az esti programok után általában meleg vacsora várta a táborhelyen , a tábortûzi mûsorok pedig már vármegyékben zajlottak. A határmesgyéken források sora fakadt, melyek hûsítõ ivóvizet ontottak magukból egy kis piros kar elfordításával , s amelyek víze nappal közvetlenül teafõzésre volt csupán alkalmas, mivel a folyadék hõfoka megközelítõleg 40 fok volt ! A tábor idején látogatást tett nálunk Miniszterelnökünk és az Ifjúsági és Sportminiszter : Büszkeséggel töltötte el õket a közel 2000 fiatal látványa.

Augusztus 20-án kiválasztott harcosok képviselték a cserkészeket a Szent Jobb körmeneten. Nem kis feladat volt hõségben, tûzõ napon állni órákat! Utolsó este közös tábortûzre került sor, melyen minden vármegye megmutathatta mire képes. Sajnos a szereplõk túl messze voltak ahhoz, hogy a szemlélõk bármit is lássanak, azomban hangjukkal élvezetesebbé tudták tenni az elõadást. Két hatalmas máglya világította be a színpadot, mely otthont adott a mûsoroknak.A koronázást megelõzõen felvont zászló levonására, s egyben a táborzárásra 21-én délelõtt került sor. Addigra már minden építményt lebontottunk, s a napokig nyüzsgõ terület egyre kihaltabbá vált. Végetért a Milleniumi Emléktábor, távoztak István alattvalói, akik méltán érezhetik magukat szerencsésnek, hiszen a legközelebbi alkalom 1000 év múlva jõ el. Több barátság született, megismertünk új arcokat, tapasztalatokra tettünk szert, s volt felejthetetlen 5 napunk ...